2015. október 26., hétfő

Lara esküvői storyja

...és megtörtént. Az élmény, amit átéltünk, egy életen át elkísér minket, és ha csak egy pillanatra is visszagondolok rá, máris a felhők felett lépkedek. Ìrományom Dia hatására született, akinek ezúton is szeretném újra megköszönni azt, hogy Zsuzsika nénivel megalkották nekem azt a ruhát, amit több hónap alatt álmodtam meg, sőt, még az utolsó utáni pillanatban is minden zokszó nélkül változtattak kívánságom szerint azon, ami nem kevés munkájukba került! Nagyon hálás vagyok nekik nem csak az alkotó munkájukért, hanem a türelmükért, és a szuper hangulatú ruhapróbákért!


A mi történetünk úgy kezdődött, hogy mindig is tengerparti esküvőről álmodtam, ami ellen persze a Páromnak sem volt ellenvetése. Az eljegyzésünk is tengerparton volt, így az esküvőnk sem lehetett másképpen. Túl nagy szervezést igazából nem igényelt a dolog, csak azt kellett kitalálnunk, hol is legyen...a kritérium csupán ennyi volt: homokos tengerpart, meleg, na meg pálmafák. 
Mindent átgondolva, a szóban forgó helyek közül Thaiföld mellett döntöttünk. Március végén lefoglaltuk a szállást és a jegyeket (az esküvő konkrét helyszínével pedig úgy voltunk, hogy inkább személyesen választjuk ki), majd május 2-án belevágtunk életünk eddigi legnagyobb kalandjába; két csodás hét az ismeretlenben.
Az utazás 27 órát vett igénybe, ezért kevesebb időre menni egyszerűen felesleges, ez a két hét is nagyon kevés volt abból a varázslatos világból. Mivel ez a nászutunk is volt egyben, hol máshol, mint egy tengerparti bungallóban foglaltunk szállást, ami olyan látványt nyújtott, amit addig csak képeken láttunk. Mire megérkeztünk, már olyanok voltunk mint a felmosórongy, de szerencsére az öt órás időeltolódás pont kedvezett nekünk, ott akkor pont este volt. 
Vacsora után le is feküdtünk aludni, így szinte semmit sem érzékeltünk abból, hogy másik időzónába ugrottunk. (Nem úgy, mint amikor hazaértünk: kb. egy hét telt el, mire sikerült visszarázódnunk a régi kerékvágásba.) 
Az esküvőt végül is abban a resort-ban tartottuk ahol a szállásunk volt, ideális volt a helyszín minden szempontból. A resort tulaja nagyon ügyes volt, gyakorlatilag öt nap alatt szervezett le mindent. Akkor derült ki számunkra is, hogy egészen pontosan május 11-én lesz a nagy nap, remélve, hogy aznap nem lesz eső. Igaz, a legszárazabb időszakban voltunk, persze egy nappal előtte pont esett... izgultunk, de szerencsére jött a papírforma az addig megszokott hőséggel. (Azért is nagyon izgultam, mert tudtam, egy Ladyboy fog jönni megcsinálni a sminkemet és a frizurámat akinek még a munkáit sem láttam, és csak reménykedtem, hogy nem valami "transzi" sminket kapok majd. Így utólag már picit szégyellem mert nagyon ügyes volt, csodát tett a számomra nehezen sminkelhető arcommal. 
A hajam is pont olyan lett amilyet kértem, szóval nagyon hálás vagyok neki, és még tüneményes is a "Csajszi"😃

Délután 5 órára tűztük ki a ceremónia időpontját a meleg miatt, így a Ladyboy-om 3-ra érkezett. Párom a mi lehűtött bungallónkban készült, én kaptam erre az alkalomra egy külön resort-ot, amit viszont elfelejtettek lehűteni, így miután beléptünk, azon nyomban le is főttünk. Újra egy gyors zuhany, amit már 2 hajmosás előzött meg, azután kezdhettünk. Először egy nagy álló tükör elé ültem le, de muszáj volt átülni a klíma alá a hőség miatt, így viszont nem láttam semmit a készülő sminkemből...jesszusom, vajon mi lesz belőlem?! - gondoltam. Ott élő magyar barátaink vállalták, hogy lesznek a tanúink, így amikor az én Tanúm belépett, első kèrdèsem az volt, hogy "na milyen?!" Megnyugtatott, hogy nagyon szèp lesz, onnantól már nem izgultam, legalábbis a smink miatt nem.

Ahogy kicsit lenyugodtam, egyszer csak egy hatalmas koppanást hallottunk. A hang irányába nèztünk, ès láttuk, hogy egy verèb nagyságú szìnes kismadár teljes erõbõl nekirepült a hatalmas üvegajtónak! Szegènykèm csak vergõdött a földön, mint aki a haláltusáját vívja, nèhány pillanattal kèsõbb pedig már nem is moccant! Mèg jó hogy ültem, nagy állatbarát lèvèn így is azt hittem hogy elájulok! Annyira sajnáltam, kicsit rosszul is lettem...Ladyboy-om látva, mennyire megviselt, kiment a madárkához, egy darab zsebkendõre fektette, majd bejött ès közölte, hogy nem halt meg, csak elszèdült. Azt hittem csak vígasztalni akart, de megható volt számomra, hogy ìgy törõdik vele, ès ezáltal velem is. Kb. tìz perc múlva a kismadár egyszer csak megmozdult, majd teljesen magához tèrt ès elrepült! Halleluja! Mázsás kõ esett le a szìvemrõl hogy a madárka tènyleg túlèlte, ès nem úgy kell a leendõ Fèrjem elè vonulnom összekötni èletünket, hogy elõtte halt meg egy èlõlèny mellettem...olyan volt ez számomra mint egy isteni csoda, ès onnantól már teljesen felszabadultan kèszülõdtem tovább èletem eddigi legnagyobb esemènyère. 


Közben a fotós lány is tette a dolgát, igen vidám kèpek születtek. Elkèszült a smink, jöhetett a haj, majd az igènyeim szerint elkèszült csodás ruhámat segítettèk rám. Ekkor láttam elõször a nagy tükörben az összkèpet, ès gondoltam, ha most nem vesz el a Párom, akkor bizony soha, várakozásomat felülmúlta az, amit láttam. Persze, ahogy egy menyasszonyhoz illik, csúsztunk picit...a Tanúm már a ruhámat igazgatta, mìg Ladyboy-om mèg a hajamat csavarintotta, ès igazìtotta bele Dia több mèteres fátylát. Negyed 6-kor lettünk kèszen ès indulhattam útnak: mezítláb a homokban, ahogyan álmodtam róla.



A zene, amit kiválasztottunk önmagában is nagyon szèp, de úgy, ott, teljes "harci dìszben" vonulni, abszolút felemelõ volt...amint közeledtem ès megláttam a Párom arcát, az szintèn leìrhatatlan èrzès, ahogyan ott állt ès várt rám. Utólag visszagondolva, nem is tudom hogyan kacsáztam el odáig. Közben persze kattogtak a fènykèpezõk minden irányból, a resort egèsz szemèlyzete felsorakozott. 


Mi teljesen átszellemülve megèltünk minden egyes pillanatot ès megszûnt a külvilág: csak Mi voltunk a Tanúinkkal ès Dani, aki összeadott minket. A nagy sietségben a jegygyûrûmet persze elfelejtettem levenni, mikor a karikagyûrûk felhúzására került sor, gyorsan lekaptam ès odaadtam a Tanúmnak, aki aztán egèsz este õrizte azt. A fotózás is vidáman telt, rengeteget nevettünk. 


Egyetlen baki volt csupán, miután a tengerben a Fèrjem az ölèbe kapott, kinyìlt hátul a ruhám teteje, ami ott senkinek sem tûnt fel, viszont elèg sok fotón látszódik. Szerencsère rengeteg kèp kèszült, így tudtunk mibõl válogatni.

 Mire a vacsorára került a sor már igencsak emelkedett volt a hangulat, amihez hozzájárult nèhány üveg Prosecco is, ès nem utolsó sorban a földöntúli boldogságunk. A menüt helyi jellegzetessègekbõl állítottuk össze, a tortánk pedig valami eszmèletlenül finom maracuja torta volt. 


 Kèt kívánságballont is felengedtünk, Tanúinktól, ès a resort tulajától kaptuk õket ajándèkba.

Abban a környezetben, amirõl csak álmodoztam addig, ami ott törtènt, maga volt a megtestesült CSODA! Mert hiszek a csodákban, sõt, csak abban hiszek...a madárka esete is èkes bizonyítèk volt ott erre nekem! Varázslatos volt az egèsz mindenfèle felhajtás nèlkül, mindazonáltal álomesküvõ, álomruhában egy olyan Fèrjjel, akirõl mindig is álmodtam...nem egy álmom vált ott valóra! Nagyon hálás vagyok mindezèrt, ès köszönöm hogy leìrhattam!

                                                                                                 
Én is szívből gratulálok az ifjú párnak és boldog vagyok, hogy megosztották velünk életük legszebb élményét !
Szeretet és nagy ölelés 

                                                                                      Dia




~*~
"Az azonos hullámhosszon rezgő lelkek megtalálják egymást. Hiszem, hogy akinek rám van szüksége, az megtalál engem, hogy segíteni tudjak neki.  ... mert az az én életfeladatom, hogy királylányt varázsoljak a lányból, és gyönyörűvé a legszebbik napot, az Esküvő napját " ♥
Diana Atelier
www.csodaszepeskuvo.hu

Kérhetek egy LIKE-ot?